7 dolog, amit sikeres esküvős emberek nem mondanak

Ez a cikk a kisvállalkozók sikerét kutatja és tárja fel, mi az, amit mindenképpen elkerülnek mondani, gondolni.

Várj, lehet, hogy te nem kisvállalkozó vagy, hanem egy ártatlan menyasszony, vagy vőlegény, aki idetévedtél?

Miért fontos neked mégis ez a cikk?

Mert mi, esküvőszolgáltatók is kisvállalkozók vagyunk. Szeretnénk sikeresek lenni, egyre sikeresebbek. 
És te biztos, hogy olyan szolgáltatókra szeretnéd az esküvődet bízni, akik sikeresek a vállalkozásukban, az életben egyaránt.

Hozzáállásukat szimpatikusnak találod, ilyenekre mered rábízni magad és vendégeidet, hogy felhőtlenül élvezhesd a saját esküvődet.

Ezért kerültél el erre az oldalra. 

kali-eskuvo-street-gabor-huba-ceremoniamester
Ceremóniamester jelentkezik a feladatra (fotó: Stiller Ákos)

Lássuk, mi hiányzik a sikeres esküvőszolgáltatók szótárából:

1. “Nem tudom megcsinálni”

Ahogyan a cikk írja, ez egyenlő azzal, mintha azt mondanánk: “feladom”.

Az esküvőn indokolatlan azt mondani, hogy “nem tudom megcsinálni”, “azt nem lehet”.

Általában minden lényeges helyzetre fel tudjuk készíteni az ifjú párt előre. Ha ehhez képest olyan “nagy” kérés érkezik a pártól, ami annyira váratlan, hogy ne tudnánk teljesíteni, azon kell elgondolkodni, hogy mit rontottunk el, milyen ígéretet tettünk ajánlattételkor, bemutatkozáskor, szerződéskötéskor. Meglehet, nem lett volna szabad azt a megbízást elvállalni. Mivel azonban már nyakig benne vagyunk, elvállaltuk, ígéretünk szerint meg is kell csinálni.

Elárulom, előfordult már velem is ilyen helyzet. Igaz csak utólag derült ki, hogy többet vártak tőlem, mégpedig azt, hogy a szertartás utáni 2 órás párfotózás alatt folyamatosan szórakoztassam a vendégeket. Látszólag jól elvoltak, utólag kiderült, hogy mégis csalódtak. Nem véletlenül: valamiért arra számítottak, hogy vicces, jó kedélyű ember lévén letolok nekik egy 1,5 órás stand-up-ot és mindenki órákon át csapkodja a térdét a nevetéstől (ilyen esetre érdemes külön műsorszámot kérni pl. egy bűvésztől). Ezt valóban nem tudtam (volna) megcsinálni. Nem ilyen vagyok. Hibáztam, amikor a szerződésnél ezt nem tisztáztam eléggé. Azóta már elővigyázatosabb vagyok. Nem magam miatt, hanem a párok érdekében. Szeretném, hogy ne csalódjanak a döntésük miatt.

Ekkor én is tudok az ígérthez még többet adni, kis pluszt. Ez az alapszándékom.

2. “Mindig is így csináltuk, ezt így szoktuk.”

Pont azt szeretem az esküvőkben, hogy minden esküvő egy kicsit, vagy nagyon más.

Vannak benne kötelező elemek (pl. lesz egy szertartás, biztosan fognak/akarnak gratulálni, szeretne a pár néhány fényképet készíttetni, lesz valami táplálék, és várható, hogy buli kerekedik az egészből), és vannak apró részletek, amelyek szabadon variálhatóak.

Azonban vannak olyan elemek, amelyek azért történnek szinte mindig ugyanúgy, mert úgy célszerű, teljesen bevált, úgy szakszerű. Hiszen figyelembe kell venni a násznép reakcióit, képességeit, a tömeg és helyszín lehetőségeit, a hangulatgörbét, a tömegigényt.

Ezek mind-mind determinálnak egy helyzetet, de el is lehet tőle térni, meg lehet bolondítani, színesíteni. tehát nem fontos mindent megszokásból ugyanúgy csinálni.

Pontosan úgy, mintha csirkepaprikást készítesz, tehetsz bele bolondos fűszereket (bazsalikom, coriander, kurkuma), amitől a karaktere megváltozik, de attól még csirkepöri lesz. A csirkét nem változtatom meg, mert sokszor bebizonyosodott már, hogy a legjobb csirkepörit csirkehúsiból lehet készíteni. (no, egy újabb weddingcoelho.)

Szeretem a változatosságot. Engem is gyönyörködtet. Örömmel mondok igent egy lovas esküvőre, gyertyagyújtás helyett faültetésre, borszertartásra, katonai esküvőre, búváresküvőre, tematikus esküvőkre (pl. country), ahol a stílusok, ötletek új terepre hívnak. Remek kirándulás nekünk esküvőszolgáltatóknak, de minden jelenlévőnek is.

Igyekszem a visszafogott, nem tematikus esküvőkhöz is olyan apró ötleteket adni, amitől gazdagabbá válhat a nagy nap.

Éppen ezért a pár sztorijából írt meglepetésdal is mindig új dal, és életre szóló élmény a párnak, vendégeknek.

3. “Meglesz, kész lesz egy perc alatt.”

Semmi sem készül el 1 perc alatt – írja a cikk.

Egy jó esküvőszolgáltató nem becsüli alá a tevékenységek időszükségletét, tudja,  hogy mennyi időbe fog telni ennyi embernek, míg végiggratulálnak, míg eljut A-ból B-be, míg eldönti, hogy milyen aperitifet kér a pohárköszöntőhöz, mennyi idő, míg mindenki kap levest/kávét/tortát, mennyi idő, míg lemegy a menyasszonytánc stb.

Egy egészen jó megközelítésű, viszonylag pontos időt tud előrejelezni az étteremnek a ceremóniamester, mikor érkezünk, mikor jöhet a következő lépés, vagy fogás.

Figyelembe vesszük a szükséges ráhagyást, a vendégek aktivitását, aznapi kedvét, hajlandóságát, összetartását – ezeken mind múlik, mennyi időre lesz az egész társaságnak szüksége az “adott részfeladat teljesítésére”.

4. “Nem az én hibám.”

Senki sem szeret olyannal dolgozni, akár csak egy légtérben lenni, aki a másikat hibáztatja, okolja valamiért.

Megesik, hogy belefutok én is olyan szolgáltatókba, akik bírálják a másik szolgáltatót, valamelyik vendéget.

Azt gondolom, hogy amíg szolgáltatóként és az esküvőn kiváltságos résztvevőként jelen lehetünk más boldog napján, a feladatunk mindig feltenni a kérdést:

hogyan lehet mégis megoldani,  hogy az ifjú pár és vendégei kedvében járjunk?

Részletesen ki is fejtem a következő pontban, hogy mi az, amiben részt vállalok ceremóniamesterként, pedig nem az én hibám. Az esküvőn sem szeretem hibáztatni az embereket. Törekszem arra, hogy ezeket a lehető legjobban áthidaljuk. Improvizálok, és egyeztetek, ha esetleg én hibázok valamit. A legtöbb dolog azonnal és helyben helyrehozható, kiigazítható, megoldható.

Mivel az ALAPszándékom az, hogy SEGÍTsek, és esküvőkhöz HOZZÁadjak, ezért esetleges hibával elveszek akaratlanul is. Tartozom azzal,  hogy utólag valahogyan kompenzáljak, jóvá/jobbá tegyem. Az esetből pedig tanulok, ha már így alakult.

Ha például a mikrofon valami okból nem működik, nem állok le hibáztatni a hangosítót, hanem ceremóniamesterként megpróbálok anélkül beszélni, ha kell, elmondom ugyanazt másodszor a távolabbi társaságnak is. A következő pillanatban pedig gondoskodok pótelemről, pótmikrofonról. (a legtöbb esetben ez már előre biztosított).

varatlan-helyzet-eskuvon-huba-ceremoniamester-0
Ceremóniamester feladata a menyasszony kardíszének a rögzítése? (fotó: Müller-Gányási Dániel)

5. “Nincs benne a feladatleírásomban. / Nem az én dolgom.”

Sokan nem tudják, mi a ceremóniamester feladata. Akár párok, akár maguk a ceremóniamesterek.

Vannak, aki azt gondolják, elég, ha csak néhány szót mondanak a mikrofonba elegánsan, elég. Van, aki beépül a társaságba, együtt bulizik mindenkivel, szerinte így kell. Van, aki inkább háttérben, van, aki inkább előtérben dolgozik.

Nagy kérdés, hogy ha szembejön egy feladat az esküvőn, és én ott vagyok, aki tehetnék az ügy érdekében, megteszem-e, vagy széttárom, hogy nem az én feladatom. Alábbiak nálam sem rendszeresek, nem csinálok belőle hobbit, hogy elvegyem más kenyerét, hogy mindenhol ott legyek, és mindenbe beleüssem az orrom, de előfordul:

Nem az én feladatom felszedni egy szemetet, de nem esik nehezemre, ha látom, hogy ott fog elvonulni a menyasszony, sőt a kamera képében is benne lesz.
Nem, az én feladatom a szertartáson kezelni a zenéket, de végszükség esetén megoldom.
Nem az én feladatom kihordani a leveses tálakat, de ha úgy látom, hogy túl lassú a kiszolgálás, vagy hőbörögnek már a vendégek, akkor besegítek.
Nem az én feladatom taxit hívni, de ha ezzel tudok segíteni, akkor hívok egyet a kedves vendégnek.
Nem az én feladatom a vakut tartani, de ha egy jól elkapható pillanat, egy jó kép érdekében ez szükséges, beugorhatok.
Nem az én feladatom hangfalat cipelni, de ha ezzel hatékonyabb lesz, és belefér az időbe, szívesen segítek a DJ-nek/Zenekarnak.

Nem az én feladatom továbbá

  • Chuck Norrisként minden technikai hibát elhárítani,
  • mentősként ellátni vízhólyagokat, karcolásokat,
  • megvarrni a menyasszony ruháját,
  • megragasztani, visszaragasztani dekorációs valamit,
  • létrehozni a kapcsolatot a projektor/laptop és a hangosítás között stb.

De mégis minden esetben van nálam túlélőkészlet, mert autómban elfér, és jól jön, ha tudok segíteni:

  •  csavarhúzó, olló,
  • sebtapasz,
  • tű, cérna,
  • ragasztószalag,
  • átjátszó kábelek stb.
ceremoniamester-feladata-vajon-Huba-Budapest
A ceremóniamester besegít a templomi szertartás alatt a megelőző kis fogadás elrámolásában. (fotó: Kálmán Roland)

6. “Ez nem fair!”

No, ez mindenkire igaz. A való élet nem fair.

Nem fair, hogy

  • neki parádésabb esküvője van,
  • neki gazdagabbak a szülei,
  • őt meg jobban szeretik a szülei,
  • neki megvannak még a szülei,
  • anyám ennyire beleszól az esküvőbe,
  • testvéremnek előbb van a lagzija,
  • neki odaadták a kastélyt jegyes fotózásra,
  • a horoszkópom nem jót ígér,
  • a legjobb szolgáltatókat min. 1 évvel előtte már lefoglalják,
  • ezeknek a szolgáltatóknak minden hétvégéjük foglalt, pedig sokkal drágábbak,
  • a mi napunkon esik az eső,
  • vagy hogy ekkora hőség van…

Elég furán hangzik, nem?

Állj a sarkadra, és járd ki, amire szükséged van! Hozd ki mindenből a legjobbat!

Vigyázz, becsapós mondatok ezek! Sok paratméteres egyenletrendszer. De van megoldása: a te álomszép esküvőd.

7. “Nincs szükségem segítségre.”

Két felé osztom: esküvőn kívüli, és az esküvő alatti segítségre:

Az esküvői fotósok, cinematorgáfusok eljárnak mesterkurzusokra, workshopokra. Látom a felvillanyozott posztjaikat, meglódult lendületüket, új kapcsolataikat, ötleteiket.

Az esküvőszervezők eljárnak konferenciára, ahol a szakma meghatározó egyéniségei tartanak izgalmas előadásokat a trendekről, szakmai újdonságokról, de jogi kérdésekről is.

Egyre szaporodnak az esküvőmarketing témakörében is a képzések, bizonyos dolgokban előbb járó kollégák tanítják kollégáikat.

Bizony létezik olyan is, hogy ceremóniamester-képzés. Mivel nem találkozom ceremóniamesterekkel munka közben, hiszen egymástól távol, más helyszínen vezetjük egy időben az esküvőket, nincs mód szakmai eszmét cserélni, visszakérdezni, megfigyelni, kibeszélni, ki hogyan “csinálja”. Bár az első megbízásomat 2003-ban kaptam egy barátomtól, hogy vezessem le a lagzijukat, mégis kíváncsi voltam, hogy a mértékadó ceremóniamesterek, és felkért előadók miként nyilatkoznak egy ilyen képzés során. Igen, beiratkoztam, iskolapadba ültem én is.

Jól tettem, hiszen úgy látom, az esküvőkről, a ceremóniamester feladatáról alapjaiban helyes az elképzelésem, szolgáltatóként és mások esküvőjébe legálisan bekukkantó kiváltságos résztvevőként is. (A mai napig óriási megtiszteltetésnek érzem, hogy valaki vadidegenül elhív a saját esküvőjére, és abban bízik, hogy tudok neki segíteni, hozzá tudok tenni az örömnapjukhoz. Ezt a bizalmat igyekszem hétről-hétre megszolgálni.)

És ott vannak még az esküvőszakmai fórumok, ahol az esküvő egyes részeit kivesézzük, olykor egymást is 🙂 Sok tanulságot le lehet belőle szűrni.

Az esküvőn ha valamelyik esküvőszolgáltató azt mondja, “nincs szükségem segítségre”,
magányos szuperhősként játszik az esküvő sikerével.

Mi, esküvőszolgáltatók csakis együtt tudunk az ifjú pár kedvében járni.

Az esküvőn egy időben, egyszerre szükség van

  • a dekoros növénytani ismereteire,
  • a fodrász/sminkes szakértelmére,
  • a fotós, videós, cinematográfus éles szemére,
  • a vendéglátók igényességére, eleganciájára, gasztronómiai érzékére,
  • a zenekar/DJ ritmusérzékére,
  • a ceremóniamester átfogó ismereteire, vezető és empatikus képességeire, megteremtett helyzeteire stb.

Ha e szolgáltatók egymást segítve, picit a másik fejével is gondolkodva végzik a munkájukat, akkor szuper esküvőt rittyentenek az ifjú párok számára.

Üdv, Huba

Credit: