A csokordobás
Csokordobás: egész Európában elterjedt a szokás, hogy a menyasszony csokrát hátrahajítva átadja a stafétát egy koszorúslánynak, hajadonnak, aki majd a soron következő lesz a “férjesedésben”.
Azok számára, akik az utóbbi időkben vettek részt esküvőn, vagy most látnak neki a szervezésnek, fel sem tűnik, hogy Magyarországon nem őshonos szokás, de mára kihagyhatatlan programelem, geg.
Csokordobás előzménye: Tépjük szét a menyasszony ruháját!
Természetesen ez is egy hiedelmen, babonán alapszik, mint annyi minden az életünkben, aminek eredetét akár már nagymamáink se nagyon tudják.
Be kell látnunk, hogy minden babona onnan indul ki, hogy a fényből, áldásból, boldogságból, édesből részesüljünk, hozzáérjünk, és akkor nekünk is boldog, gazdag, szerencsés életünk lesz.
Bizonyos források szerint a csokordobás is ilyen hiedelemből fakad.
Talán emlékeztek még a Jézus történetre, hogy mindenki gyógyulást, feloldozást várt tőle – akár csak az érintése által.
És bevillannak Beatles-es, Justin Bieber-s képek, videók, ahogy a tinik szét akarják szedni a srácokat, hogy egy kis darabot (inkább cafatot) hazavihessenek belőlük, de legalább a ruhájukból?
Ennyire ösztönös ez az önkívületi állapot, ennyire erős a remény és a hit, hogy ha ebből a rivaldafénnyel átitatott ruhából hazavisznek egy darabot, majd ettől nekik jobb és boldogabb az életük, szóval szerencsét hoz(hat). Ha már a lánynak ekkora szerencséje adódott, hogy elvette őt valaki feleségül. Neki már sikerült az élet.
Így aztán téptek az esküvő közelébe került vendégek, utcán sétálók, amit értek. Szalagot, fejdíszt, virágot, ruhát, fátylat.
Volt belőle sírás-rívás szerintem.
Csokordobás – Az első eset
Körül-belül a XIV. században járhatunk Angliában, amikor ez a film játszódik – onnan ered ez a szokás.
Csapó #742:
Egy óvatlan pillanatban a boldogan és gyanútlanul sétáló menyasszonyra rávetik magukat a szerencsevágyó népek. Hirtelen kirántja magát a szorításból, és ruháját felkapva elkezd visítás közepette menekülni, nehogy szétszedjék őt, a ruháját, vagy kitépjék kezéből a csokrot. Majd gondolván egyet, mint a farkasok elől menekülő vándor (vagy bukdácsolásában elejtve, mint Brájen a bal saruját az üldözéses jelenetben), figyelemelterelő csontként ijedtében eldobja a csokrot (vagy egy kőben megbotolva véletlenül elejti), hogy marják szét inkább azt, mint őt magát és neki kedves, egyetlen ünnepi ruháját.
Az üldözők szeme felcsillan: Jó lesz ez is…!
Mondhatjuk azt is, hogy önvédelemből dobta el a menyasszony a csokrot, és söpört végig a hagyomány ezután az egész kontinensen, sőt Kolumbusznak köszönhetően a tengeren túlra is eljutott.
Ma már a ceremóniamester koordinálja a csokordobást, ezt a kis esküvői programot, amit általában nagy vidámság övez, móka, kacagás, ugrálás, vetődés, meglepődés, vicc…
Lássuk be, mennyire kulturáltan viselkedünk ma már, nem tépkedjük szét a ruháitokat, gyönyörű és féltett virágcsokraitokat. Reméljük, a barátnőitek örülni fognak a csokornak!
A Csokordobás lehetőségeiről itt olvashatsz még 3+1 tippet.
Inkább a csokrot vigyék haza, mint a tortából egy szeletet a párnájuk alá, nem igaz?
Boldog készülődést!
Üdv, Huba
Credit: AtteKovács, SzivárványFoto