Az esküvői fotózás misztériuma

Az esküvőt megörökíteni sokak számára valami különös tevékenység. Rendkívüli eseményen egy végtelenül egyszerű művelet: kattintgat itt-ott a fotós, mindenhol ott van, vajon hogyan fogsz a képeken kinézni?

Kezdjük egy nagyon izgalmas kérdéssel, miért nehéz kimutatnunk teljes elégedettséget a bennünket ábrázoló képeken.

Miért látjuk furcsának magunkat a képeken?

Látszólag nehéz dolga van a képkészítőnek, mert akármilyen igényes, professzionális, érzelem dús képeket készít, az esküvő után valamiféle furcsa érzés kerít hatalmába minden menyasszonyt és vőlegényt.

Megnézi tüzetesebben a képet, és az fogalmazódik meg benne, hogy idegen az arc, hiába látja szépnek, vagy művészinek.

Torzít vajon az fénykép?

Megvan ennek a pszicológiája, ami kutatja, hogy mi történik, ha egy rólunk készült képre nézünk.

Az esküvő után az ismerőseink miért látják szebbnek, élethűnek a képeket, és mi baj lehet a mi látásunkkal, esetleg önértékelésünkkel?

Az hogy bizonyos tekintetben csalódásnak éled meg a képeket, az egy nagyon egyszerű helyzetből  adódik.

Minden reggel, amikor tükörbe nézel, egy emlékezet óta ismerős arc néz vissza rá, a akármilyen aktuálisan friss/fáradt/értelmes/bugyuta tekintettel.

Sosem elemezed ki, de ismered, merre kunkorodik a szemed sarka, a szád sarka, melyik irányba dől el picit a fejed, merre fésülődik, vagy táncol el a hajad, merre vannak foltok, minták az arcodon, homlokodon…

Bevésődnek a homlokodon a ráncok, a mosolyod/vigyorod formája, hulláma, lejtése.

Voilá! Ez a tükörképed.

Mivel ezzel a képtudattal élünk több évtizede, ezt tartjuk magunkénak, szépnek, olyannak, amilyen.

Furcsa módon nem a tükörképedet fotózzák, hanem azt az ábrázatot, amit rajtad kívül mindenki lát, amikor találkozik veled.

Ez pedig a tükörképednek pontosan a fordítottja.

És mivel fejünk nem szimmetrikus, ezért van eltérés a valós és a tükrözött arc között.

Ezt a furcsaságot találjuk idegennek, szokatlannak, adott esetben akár rossz, csúnya képnek is, miközben a párunk tökéletesen néz ki rajta, és semmi kivetnivalót nem találunk vele kapcsolatban.

A szelfik világában egyre jobban hozzászokunk saját képünkhöz, azonban a professzionális képek inkább a valóságot mutatják a mobiltelefonok túltolt és szerethető filterei, arckisimító, filtereihez képest.

Mikor, hol, mennyit fotózzunk az esküvőn?

Okés, lássuk, milyen képeket, pillanatokat mentünk meg az elkövetkezendő 50-200 évre:

• készülődés (smink, fodrászat, ruha felvétele)
• első találkozás
• kikérés, búcsúzkodás (ld. lakodalom menete)
• vendégvárás
• szertartások
• gratulációk
• csoportképek
• csokordobás
• kis csoportos képek (csak szülőkkel, tesókkal, nagyiékkal, egyetemi cimborákkal, kollégákkal stb.)
• kreatív hangulatok
• fogadás
• beszédek, köszöntők
• vacsora néhány hangulata
• meglepetésprogramok (pl. a sztoritokból egy dal: Hubadúr-dal)
• nyitótánc
• tánc a szülőkkel
• buli, party
• esküvői torta behozatala, felvágása
• esküvői játékok
• menyasszonytánc / menyecsketánc
• gyertyafénytánc

A klasszikus nagy csoportképet ott és akkor érdemes összeállítani, amikor a legtöbben/mindenkivel és a legszebb háttérrel lehet megörökíteni a társaságot.

Ha sietni kell a két szertartás között, akkor nem javaslom, csak ha itt nagyobb/tágasabb/kényelmesebb/elegánsabb/látványosabb/”jobb időjárású” a lehetőség. Utóbbi nyilván egy feltételezés, mert csak egy óra múlva derül ki, hogy hol volt jobb az időjárás, hol jobbak a fényviszonyok. Sokszor ezt is mérlegelni szoktuk.

Az esküvő kritikus része a kreatív session. Szeretnétek jó és változatos képeket, változatos környezettel, ötletekkel, természetességgel. Ehhez mind idő kell.

Idő kell a helyszínre jutásra, a ráhangolódásra (hogy természetesek, könnyedek, felszabadultak lehessetek), a beállításokra, átállásokra, a visszaútra. Az esküvő napján nehéz kikapcsolni, ezért pl. a menyasszony gondolatai mind kiválóan látszódnak a képeken (no és a vőlegény gondolatai…).

Ha mégis az esküvő napjára kerülne a kreatív, akkor célszerű a szertartások elé, vagy az utolsó szertartás utánra időzíteni, viszont utóbbit nem szabad 60 percnél tovább elhúzni.

Huba

Credit: Szabó Balázs