Bulibáró, No Roxa Áj, mi jöhet még az esküvőn?
Vérre menő kommentküzdelmek folytak 2015-ben, milyen gáz dalokat nyomatnak Grófoék, hogy egyáltalán nem is tud énekelni, és hogy szerethetik annyira, hogy 18 milliós a nézettségük.
Vigyázat, a cikkben egyesek/sokak szerint csak nyomokban, vagy egyáltalán nem hallgatható zenék is felcsendülnek, ha óvatlanul rákattintasz a videókra!
Be kell látni, hogy sláger született, és egy nagy hullám tetején ül most a Bulibáró. Felkapták az elpunnyadt rajongók, azok a fiatalok is, akik már régen nem hallanak ifjúsági táborokról, értelmes közösségi együttlétről.
Azok a fiatalokat találta meg ez a zene, akikre a híres nagygeneráció (Koncz Zsuzsa, Illés, Metró, Omega rajongói) és az őket követő kisgeneráció (Piramis, Első emelet, Republic stb. rajongói) úgy tekint, hogy csak melóznak (ha egyáltalán van munkájuk), unatkoznak, drogoznak, életcél mentesen tengődnek (én e két neves generáció után születtem). Munkahelyet 2 évente váltanak, de ott se jobb a helyzet, mert elismerés nuku, talán egy kis fizetésemelés bejátszik, a legújabb filmek talán nagyobb izgalmat hoznak. Ezen kívül azok a fiatalok, akik szülei munkahelyeiket a rendszerváltás, a privatizáció megtépázta, a talajt kihúzta a lábuk alól.
Egy olyan, a tömegek által elérhetetlen-felhőtlen világot festenek le Grófoék, ami a gyerekdalok egyszerűségével skandálható.
Megy a gálya, és elkél a kikapcsolódás. Közös pont, hogy az arany ékszerek, az Audi A8-as után mindenki vágyott. Vagy más luxus verdára. Ha más nem, hát autós magazinokból, James Bond filmekből.
Romantikus elvágyódásra (pontosan mint Csokonai Vitéz Mihály idejében) válasz ez az “élet-igenlő” hangulat.
Aztán értetlenül állok azon esküvői kollégák előtt, akik szintén hevesen bírálják, elítélik ezt a jelenséget.
Bevallom, hogy nem vagyok oda ezekért a dalokért.
Azonban úgy vélem, hogy akiket mi esküvői szolgáltatóként szolgálunk (az ifjú párokat, a meghívott vendégeiket), az ízlésüket, vágyaikat nem bírálhatjuk nyilvánosan fröcsögve.
Természetesen az esküvői szolgáltatók pozicionálhatnak azzal, hogy fröcsögnek a Kis Grofóról, szőnyeg alá söpörve azokat az energiákat, amiket felszabadít ez a tombolás.
De úgy érzem, ezzel a saját megbízóinkat és családjaikat sértjük meg, az ő – magán – lelki világukba taposunk bele.
Éppen ezért nem ítélem el azokat az embereket, akik fennhangon üvöltve csapatják erre a zenére is.
Sokkal fontosabb szerintem az, hogy az ünneplő esküvői tömeg felemelje a pici popóját, letegye kint a teraszon a gondjait meg a cigit, és bejöjjön bulizni, ünnepelni, ha már meghívták egy esküvőre, lakodalomba.
Mint ahogyan az is rettentően fontos, hogy Te mint leendő menyasszony és vőlegény, az ünnepségetek házigazdái jól ismerjétek a meghívott vendégeket, és számukra, a legtöbb ember számára megfelelő zenét biztosítsatok.
Ne legyen csalódás, ha sokan szeretnének mulatóst és a zenekar már a honlapján közli, hogy nem játszanak olyat! És ha neked a mulatós tetszik, de a többségnek nem feltétlen, akkor találd meg a kompromisszumos megoldást!
Emellett elismerem, Grofóék dalai egyáltalán nem magas szintűek.
Naés!
Szerintem ezt mindenki tudja. Mégis valami megmagyarázhatatlan okból húz a zene.
Látom az esküvőkön – vidékin és városin egyaránt -, hogy a legkülönfélébb végzettségű, anyagi-társadalmi helyzetű, politikai nézetű emberek ugyanúgy tombolnak rá, mint a 60- as években a – hajdani szülők által elviselhetetlennek kikiáltott – bitliszre.
Nem a zenét hasonlítom, hanem a hatást!
Eltaláltak valami olyan zsigeri tempót, tempóváltást, közismert, fülnek megszokott harmóniák kíséretében egyszerű (annyira gáz, hogy már jó) szöveget, ami megmozgatja, felszabadítja az embereket.
Látom. Ott vagyok ezeken az esküvőkön. Nem skatulyázható.
Tehát nem igaz, hogy a cigányok vagy szegények mulatósa ez, ahogyan sok hozzászólásban állítják ezt.
Tombol rá pajtától-hotelig ügyvéd, orvos, tanár, fodrász, asztalos,
a “postás, a rendőr és a képkereskedő”…
A tökéletesen sokszínű, vegyes násznép!
(egy jogász írta nekem, hogy ha ez így van, akkor pályaelhagyó lesz.
Ezt válaszoltam neki.
“Ha általánosítást, mindenkire érvényesítést érzel benne
(“Tombol rá ügyvéd, fodrász stb…”),
akkor lehet, hogy magam sem javaslom
neked a jogi pályát, ahol – gondolom –
nem árt a pontos szövegértés és értelmezés.
Azért mert valaki whiskey-t iszik, Te még nem leszel alkoholista!
Azért mert valaki neked nem tetsző dolgot csinál, Neked nem kell követni.
Azért mert láttam már – legalább egy vagy sok – ügyvédet, aki mulatozott,
attól Te még lehetsz okos, megbecsült, sikeres, jogszerű ügyvéd.
Ahogyan ő is. És ha ez megnyugtat, attól még én sem tartalak
Téged rossz ügyvédnek. Inkább mindkettőtöknek sok sikert kívánok!
És hidd el, más sem hagy fel a praxisával,
amiért ilyen előítéletet nyíltan megfogalmaztál
az ő magánéletével kapcsolatban!”)
És ez még mindig egy sokkal hasznosabb kikapcsolódás (fergetegesen mulatni egy zenére), mint dizájn-drogtól betépve fetrengeni valahol. Örüljünk!
A széthúzó magyarok a bulizenénél érdekes módon képesek összefogni:
Nem foglalkoznak éppen azzal, kinek mennyi pénze van, ki a szocis, ki a vérmagyar, ki a zsidó, ki jött Nógrád megyéből, vagy Burgenlandból. Örüljünk ennek is!
Ahol megjelenik, ott valahogy tényleg buli kerekedik.
Ezt tudja egy sláger. Ezért sláger. Kikapcsol. Határokat bont le.
“Tetszettek volna maguk is slágert írni!”
Bródy is írt slágert. Néhányat 🙂 Koncz Zsuzsa énekli már 35 éve: A királyé nem leszek, nem leszek… De kérdem én, ez mit keres egy esküvőn?
Valahogy úgy jön ki, hogy a lassú andalgás után a dalban ki lehet törni, ugrálni, üvöltözni lehet. Senki nem figyeli a szöveget, mit jelent, csak tolja, és sorra szabadítja föl a boldogsághormonokat, kötődő hormonokat, amik emlékezetessé teszik számára a lagzit.
Ezt hozzák (amúgy zseniális hangú) Nótár Mary dalai is.
És utána, higgyétek el, jön a mindannyiunk által megbecsült, végre elfogadott magas művészet, Demjén Rózsi is: Szerelemvonat.
De ez már egy újabb téma, hiszen a magyarok bármilyen zenére képesek vonatozni.
A saját békétek érdekében hallgassátok most meg Johann Sebastian Bach 4763 köh-jegyzékű 3 szólamú invenciójának negyedik, egyben zárótételét, a c-mollban íródott Gott, mein Baron von Party kezdetű korált!
üdv, Huba
Kép: Juhász Bence (Eszter és Zsigu esküvője, KIOSK)
.
Na jó, mielőtt azt hinnéd, hogy Grofóéknak kampányolok,
legyen itt egy remek paródia a szuper lökött bandától! Élvezni fogod!
UPDATE:
Azóta Tilla Atilla készített egy remek interjút – a mára választásokat is mozgósító – Grófoval, megdöbbentő lehet sokunk számára az a milliő, amiben felnőttek. Érdemes megnézni a színes kis filmet.