Hogyan fejlődtek az esküvőhelyszínek az elmúlt 20 évben?

Ezzel a #Hubadúr20 cikksorozattal ünneplem, hogy 20 éve vezetek esküvőket mint ceremóniamester. Lássuk, hogyan alakultak az esküvőhelyszínek ez idő alatt.

Esküvőhelyszínek régen

Amikor az első esküvőre felkértek, az országban még nem volt annyi színes, kifejezetten esküvőkre specializálódott helyszín, mint ma.

Akkoriban az esküvőket főként helyben oldották meg, tehát nem utaztak és nem utaztattak annyi embert egy népszerű helyre.

A legegyszerűbb módja volt a nagy udvaron, a ház előtt felállítani egy sátrat (leginkább a katonaságtól bérelték, hiszen náluk volt elérhető a 100-200 fős sátor). A vacsorát a falu/község Rózsika nénije koordinálta, hatalmas kondérokban sütöttek-főztek, és sürögtek a nem hivatásos segítők, felszolgálók. Tehát az egész környék tudta, hallotta, hogy “lakodalom van a mi utcánkban”. Éppen ezért még szokás volt meghívni a szomszédokat, közeli lakosokat.

Sokan a nem éppen az akusztikájáról híres helyi iskola auláját, tornatermét, a művház, vagy múzeum nagytermét öltöztették ünneplőbe, hogy megülhessék a lakomát. A vacsorát gyakran a helyi konyha készítette el.

Kisebb esküvőket panziókban, vendéglőkben, éttermekben tartottak meg.

A tehetősebb réteg pedig hotelek elegáns rendezvénytermeiben, báltermeiben, kastélyok nagytermeiben ünnepelt a templomi vagy polgári esketés után.

A kort leginkább a “megoldjuk” szlogen jellemezte, ami egyben megnyugtatóan is hangzott mint hozzáállás, viszont mai szemmel rengeteg kompromisszummal járt.

A nagyobb létszámú vendégsereget sokszor külön térben látták vendégül, a tánctérre, az ifjú pár főasztalára nem látott rá mindenki egységesen, a zenét, beszédet nem lehetett mindenhol jól érthetően hallani.

A kor másik nagy szlogenje az “így szoktuk” volt, tulajdonképpen a hagyomány öröklődését garantálta, és nem szeretett utat engedni a kreativitásnak, önállóskodásnak.

A polgári ceremóniákat az anyakönyvi hivatal szocreál termeiben tartották, röviddel a rendszerváltás után nem ez volt a legégetőbb, hogy otthonosabbá, kedvesebbé, ünnepélyesebbé, modernebbé alakítsák. Szépen lassan újultak meg a termek, vagy kerültek át más jelyre az esküvők.

Esküvőhelyszínek igényei ma

Az elmúlt 20 évben rengeteget fejlődött az esküvőszakma: számos helyen gombamód nőttek ki az esküvőhelyszínek, amelyek kizárólag esküvőkre szakosodtak.

Megértve a modern esküvők igényét, olyan helyszínek születtek, amelyek teljes körűen igyekeztek kiszolgálni a párok, az igényes vendéglátás és a party igényeit.

Az egyik legnagyobb hangsúly az 1 légterű helyszínen van: a vendégek lássák egymást, a hangulat és élmény egymással megosztható legyen, minden és mindenki látható, hallható legyen.

A hagyományosra vajazó sátras esküvőt kiszolgálják már a hatalmas fehér, vagy víztiszta, padlóra szerelt sátrak, benne akár színpaddal a zenekar, DJ számára.

Egyre inkább törekedtek a helyszínek megálmodói és tulajdonosai a minél komplexebb szolgáltatás biztosítására. Ezért vagy a környékbeli szálláslehetőségekkel fogtak össze, vagy saját maguk építettek házakat, szobákat, kuckókat a minél több vendég elszállásolására.

A helyszínek – a kisvállalati marketing tanításai szerint – elkezdtek szegmentálni, mertek specializálódni, újítani: vintage, plázs, erdei, pajta, country, borászat, kastély, hajó stb. stílusban.

Befektettek berendezésekbe, bútorokba, hangtechnikába, fénytechnikába. EGyértelműen látszik, hogy aki nem fejleszt, nem változtat, nem újít, az lemarad, sőt kimarad.

A sörpadokat felváltották az elegáns székek, a székszoknyás ülőalkalmatosságok, és a csupaszon is szép chiavari, tonett, amerikai partyszékek, vagy víztiszta műanyag dekorszékek.

Sokan igyekeznek helyben megteremteni a polgári ceremónia lehetőségét is. Van ahol ez még ma is a “megoldjuk” kategória, máshol pár és vendégbarát koncepció húzódik a megoldás mögött.

A felkapottabb esküvőhelyszínek ma már egy alap bérleti díjat határoznak meg, aminek többnyire része a lakosztály használata is.