“Huba, te hivatásos ceremóniamester vagy?
Tegnap, amikor az ismerkedős találkozón a jegyespár és én is részletesen bemutatkoztunk egymásnak, felmerült bennük a kérdés:
“- Mit jelent, hogy hivatásos ceremóniamester vagy?”
Kezdjük Ádám és Évától! Az első esküvőm.
2003-ban, amikor életem első felkérését kaptam, azt se tudtam, hogy ebből a vőfélyesdiből valakik megélnek, hogy ez egy “foglalkozás”.
Bár hallottam és olvastam róluk, sőt kisgyerekként rengeteg népi lagzit láttam, megéltem a nagy családban Dabason, sosem gondoltam, hogy egyszer én leszek 2 egyesülő család ünnepi szószólója, fő segítője, támasza.
Átolvastam jó pár esküvői könyvet, népszokást, miről is van itt szó? Mi miért van, minek kell mindenképpen történnie, mi honnan ered, mi a jelentése?
Magam jártam utána, magam tanultam meg aznapra a tudni- és tennivalókat.
Leköltöztem Keszthelyre 3 napra a barátaimhoz, és együtt raktuk össze az esküvőt tetőtől-talpig (az alapoktól a csúcsdíszig, ha úgy tetszik).
Beépültem a lassacskán összegyűlő családba, esténként az elvégzett munkát persze jutalmaznunk kellett a család büszke pálinkájával.
A mai eszemhez, tapasztalatomhoz képest semmit sem tudtam az esküvőkről, csupán Szisz és Dani esküvőjéről voltak konkrét elképzeléseim. Tudásom nem sok, viszont lelkesedésem akkora volt, hogy sorra kérdezték, hányadik esküvőm ez az idén, és még mennyi lesz?
Nem tudtam rá válaszolni megrökönyödésemben.
Annyi pozitív visszajelzést kaptam a segítőkészségről, odafigyelésről, sürgés-forgásról, hogy szinte zavarba jöttem. (igen, az őszinte megnyilvánulásokkal engem is zavarba lehet hozni…)
Akkor döntöttem el, hogy ha már az első esküvőn olyan a fogadtatás, mintha a sokadikat vezetném, akkor a tieteket is úgy vezetem le, mintha az első esküvőm lenne.
Kézről-kézre, ajánlottak a barátok, ismerősök
Minden évben előfordult pár esküvő akkoriban, amire felkértek, hogy segítsek be nekik levezetni, koordinálni.
Már nem volt 3 nap arra, hogy beépüljek a családokba, nem pálinkázgattunk be előtte a részsikerek örömére. A nagy napon pár percem állt rendelkezésre, hogy “beépüljek”, hogy elfogadjanak aznapi vezetőjüknek a vendégek.
Szépen sorban – minél több helyre hívtak el – annál több tájegység szokását ismerhettem meg. Fantasztikus és mámoros emberekkel találkoztam az esküvők során.
Belecsöppentem egy olyan csodálatos világba, ahol mások boldogságáért, a ti boldogságotokat őrizve, tisztelve dolgozhatok, ötletelhetek.
Szívesen segítek fiatalnak és idősnek egyaránt, amit mindannyian örömmel fogadnak el tőlem. Ez óriási bizalom mindenki részéről. Sok szép csillagot kaptam már értékelésekkor, hatalmas tapsokat a pár sztorijából komponált és az esküvőn előadott meglepetésdal után, nagy öleléseket és sütiket a búcsúzáskor. Ezek a tekintetek mindennél többet érnek nekem.
Azt szeretném, hogy minden páromnak gördülékeny, a nagy jövés-menés ellenére megélhető, átélhető és szerethetően emlékezetes esküvője legyen.
Mitől hivatásos a ceremóniamester?
Okés. Eljött az a pillanat, amikor elegem lett az amúgy igen csak jól fizető hivatali munkából (ahol nem éppen szeretet-vezérelt utasításokat kaptam), és mintegy kiszakadva onnan, megalapítottam saját kis vállalkozásomat.
Onnantól vállalkozói szemlélettel, cégalapítási szándékkal valami olyat akartam létrehozni, ami még nincs az esküvői piacon.
Nekiláttam tanulni. Először marketinget, hogy miként érhetnélek el téged is, ha éppen ceremóniamestert keresel az esküvődre. Jó helyen vagy már!
Ekkor derült ki számomra – leginkább más szolgáltatók visszajelzéseiből okulva -, hogy rengeteg tucat-jellegű vőfély és ceremóniamester tölti a hétvégéjét ifjú párok között, de nagyon kevesen vannak olyanok, akik igazán szívvel-lélekkel, a szakmai profizmust.
Esküvői fotósoktól, videósoktól, cinematográfusoktól, és a helyszínek, éttermek vezetőitől személyzetétől annyi tanulságot megtudtam más – sokszor csapnivaló – vőfélyekről, ceremóniamesterekről, hogy kikristályosodott, milyen nem leszek semmiféleképpen, és hogy miben vagyok én értékes az ifjú párok, barátaik és rokonaik számára.
Össze is szedtem, mi az, amit ceremóniamesterként nem fogok tenni az esküvőn. És megírtam az Ars Ceremonica etikai kódexemet.
Vásároltam saját magamnak egy professzionális vezeték nélküli mikrofont (ez még mindig ritka egy mai hoppmesterek esetében, jajj!), amelyikbe akár egy hazai sztárelőadó is szívesen beleénekel, vagy beledumál, ha éppen arra jár.
Évek múltán ellátogattam a Szitás Róbert Szitu-féle ceremóniamester képzésre is, hogy megtudjam, mit oktatnak ott, mit tartanak szakmai minimumnak, mik szerintük a minőségi, etikai elvárások. Örömmel és megnyugvással tapasztaltam, hogy főbb irányelveink egyeznek, az esküvőről, a párok szolgálatáról kialakított elképzeléseim helyesek.
Fontosnak tartom, hogy minden idelátogatónak segítsek, és hozzájáruljak az esküvője sikeréhez.
Éppen ezért több, mint 400 hasznos, vidám cikket találsz itt a blogon mindenféle témában, ami az esküvőd szervezését könnyebbé teszi, vagy csak kikapcsol:
Készítettem a YouTube-ra
- hasznos videókat,
- lejátszási listákba gyűjtöttem zenéket az esküvőre, több, mint 400-at.
Elültettem a Rejtelmek Ösvénye díszalmafáit, amelyet ügyfeleimmel közösen szerettünk volna, de közbeszólt a kijárási korlátozás.
Megjelent a Karanténesküvők c. sztorikönyvem. Ha lefoglalsz, ajándékba kapod.
És természetesen minden párral szerződést kötök, a pénzeket kizárólag utalással rendezem, minden esetben számlát állítok ki róla, a bevételt pedig rendesen leadózom.
Igyekszek korrektül eljárni, és ott segíteni, ahol csak tudok, elhatároztam, hogy kiváló esküvőszolgáltató leszek.
No és persze valami pluszt adni mindig, mindenkor. Mindig egy kicsit többet.
Ezért már az első találkozáskor is kis meglepetésem van számotokra. Az esküvőn pedig a sztoritokból írt meglepetésdal. Szeretik a vendégek, ti is, és örök, életre szóló emléket kaptok.
Hivatásommá vált az esküvők, így a pár ÜGYét szolgálni.
Ennek érdekében tanulok, fejlesztek, és építek be mindent.
És az ÜGY miatt szeretnék a lehető legkorrektebb lenni mindenkivel.