Képzeld el előre, hogyan fogsz bevonulni!

Most hunyd le a szemed (na jó, miután ezeket elolvastad), és képzeld el, amint az esküvőd napján bekanyarodik a szertartás helyszínére a feldíszített csodaszép autód, a ceremóniamester kinyitja az ajtót, és kattan a fényképező…

Te kiszállsz, párod már a bejáratnál várakozik édesanyjával, és ő megindul egy jelre. Ma még nem is találkoztatok. Távolodik.

Látod a hátát, a feszes tartását, a könnyed mozdulatát, amint édesanyjának karját nyújtja.

Követed óvatos lépteit, amint igyekszik kordában tartani: se túl gyorsan, se csigalassúsággal ne vánszorogjon, és kísérőjével különös harmóniát célozva meg és találva is el. Különös, hiszen eddig még sosem sétálgattak együtt így. Fürkészik és fogadják a kíváncsi és biztató tekinteteket.

Ezalatt bevillan, hogy hamarosan Te következel.

Párod helyére kíséri az édesanyját, megcsókolja. Örömödet leled e jelenetben, de egyre jobban izgulsz, mit fog szólni a ruhádhoz? A sminkedhez? A frizurádhoz? Vigyem a retikült végül? Olyan nehéz most! De akkor a zsepi….

Szerencsére a Párod zsebében van elég zsepi, és a ceremóniamester is betárazott belőle.

Hol van apa? Apa, jó erősen fogjál! Inkább csak lazán! De segíts!

Koszorúslányok? Milyen kedvesen bánik velük a ceremóniamester. Eligazítja őket. Mosolyra biztatja valamennyit.

Átjár a zene, amit kiválasztottunk! Most látom, jó ötlet volt! Egészen idáig a bejáratig elhallatszik, akkor így a hátsó sorokban is fogják érteni és élvezni a szertartást.

Ajaj, hátrafordult. Engem vár. Megyek!! Rohanok!! Vááárj!!

Dehogyis rohanok, még elesek véletlenül. Hm, milyen finom is ezeken a szirmokon lépkedni. Így hogy fogják az uszályomat, kissé könnyebbnek is tűnik.

Nahát, eljött az egyik barátnőm, pedig azt mondta, nem tudott repjegyet szerezni! És ott vannak a barátaim, most is milyen bolondok, de látom ám, hogy le vannak nyűgözve.

Unokatesók, szomszédbácsi, a legkedvesebb tanárom, hogytetsziklenni, no majd megbeszéljük. Milyen sokan néznek engem …

De hosszú ez a szőnyeg! Mikor érek már a végéhez? Vajon Te is úgy követed a lépéseimet, tekintetemet, ahogyan én csodáltam a Te járásod?

Ó, egy kéz nyúl felém. Ez Te vagy! Köszönöm, hogy odasegítesz. Köszönöm, apu a kíséretet! Nagyszerű apa vagy! Adj zsepit anyunak is.

Ó, egy kicsit izzadt a tenyered! Izgulsz? Én is. Egy kicsit. Dehogy kicsit! Nagyon! De hamarosan elmúlik. A legjobb, hogy itt vagy. És a legjobb, hogy Te vagy itt.

Valamit súgtál a fülembe. Micsoda? Tényleg azt, hogy gyönyörű vagyok? Hát én is beléd szerettem ma. Újra.

Azt hiszem, most már hozzánk és rólunk beszélnek, lehet, hogy figyelnünk kéne…

Credit, Dóra és édesapa, Mustos Dániel