Pénzgyűjtő doboz a menyasszonytánchoz, menyecsketánchoz
Ha már hoz a vendéged “zsetont”, akkor mibe gyűjtsd?
Honnan is ered ez a pénzgyűjtősdi?
A falusi, vidéki lakodalmakban a lagzit KÖZÖSEN hozták össze. Szinte az egész falu együtt dolgozott 2-3 héttel a lagzi előtt. Összedobták a nyersanyagot, a lakomára való húst, zöldséget, süteményeket és közösen készítették el.
Fenti kép: Pénzgyűjtés a főzőasszonyok, szakácsné, gazdasszony javára (Magyar Néprajzi Lexikon)
A nagy lakodalmaknál mindig volt egy (mondom egyetlen egy) szakácsné, aki tudta, hogy hány főre hány állatot, mennyi köretet kell készíteni, mikor kell elkezdeni, és mikorra, milyen ütemben kell befejezni, tálalni. Ő tulajdonképpen – mai szóval – sikerdíjért dolgozott. Amennyit összedob neki a násznép a munkájáért. Még egy ürügyet, egy színes történetet is kitaláltak, amit a vőfély előadott,
hogy a rizsnél leforrázta a kezét, és a gyógyítására adjon bele mindenki, amit gondol. Ezt hívták kásapénznek. A “konyhán” pedig érdemeik szerint ki-ki kapott belőle. A pénzt stílusosan hatalmas nagy vajlingban, fazékban, vagy kondérban gyűjtöttek.
Miért adunk pénzt a menyasszonyért?
Ez is egy ürügy arra, hogy útravalót biztosítsunk a fiataloknak. A régi világban a fiataloknak semmijük (azaz semmijük) sem volt. A lánynak egyetlen tulajdona a nevével, monogramjával hímzett keszkenője (zsepi) volt, amit oda is adott a vőlegényének… Ha volt rá mód, akkor a család összegyűjtötte neki a stafírungot, kelengyét (pl. ágynemű, néhány ruha), ez volt a hozománya. “Isten véled, jó utat drágám, élj vele boldogan!” A legénynek egyetlen tulajdona volt a csizmája és gúnyája (öltözéke), és jó esetben ő is kapott stafírungot. Még jobb esetben volt valami szakmája, amivel beállhatott valakihez dolgozni, hogy a napi betevőért megkeresse a reávalót.
Tehát a fiataloknak semmijük se “vót”! A falu hozott ajándékba termést, magokat, jószágot (csirkét), bőrt, szőrmét, vásznat.
Amikor pedig emelték a tétet, pénzt is adtak. Elterjedt. Megmaradt a pénz, tojást már senki nem hoz lagziba ajándékba.
Természetesen ha már bejáratták a kásapénzhez a vajlingot, vagy kondért, akkor ugyanazt vetették be a menyasszonytáncnál is.
A tánc természetesen egy ürügy, mert a pénzzel nyíltan senki sem szeretett akkor sem dobálózni. Nem is illendő. Azonban játékos keretek között emészthetőbb volt, hogy itt bizony kőkemény pénzügyi kérdésről van szó. És még itt sem fogadták el csak úgy, akkor legalább a menyasszonnyal lehet egyet táncolni. Ez egy unikális, rendkívül értékes pillanata és emléke mindenki számára, hiszen innentől a férj táncoltatja a párját, és férfiasságból (vagy féltékenységből) soha át sem engedi másnak. Ezt az értékes lehetőséget kapják a vendégek cserébe, a menyasszonytánc soha vissza nem térő élményét.
Városban már kondér sincs, mi legyen helyette? Miből és milyen legyen a pénzgyűjtő doboz?
A kondér lemaradt a modern esküvőkről, a menyasszonytánc megmaradt. Hiába mondod, hogy nem kértek ajándékot, mindig lesz, aki hoz! És lesz, aki vacillál, hogy az ajándékba hozott pénzt mikor adja oda Neked.
A legjobb, ha a meghívóba beleírod: lesz menyasszonytánc/menyecsketánc (ne ilyen profánul, hanem fogalmazd meg)!
A legegyszerűbb, ha fogsz egy kedves nem túl nagy fonott kosarat, szépen beletehetik a borítékokat, csupasz címleteket.
A másik egyszerű egy cipősdoboz szépen becsomagolva, feldíszítve. Persze miért ne olyan színű, olyan mintás legyen, mint a dekoráció?
Ha ki szeretnéd emelni, hogy mi a hobbitok, kedvenc időtöltésetek, szakmátok, legfontosabb tudnivaló rólatok, akkor a saját életetekből lehet meríteni, és egy tárgyat beemelni a lagziba.
És adott a nagyszerű lehetőség, hogy ügyes kezű menyasszonyok, barátok, barátnők maguk elkészítsék a gyűjtő dobozt.
Ha érdekesnek, vagy hasznosnak tartod, oszd meg bátran, ha tetszett, jelezd itt alul!