Szállítószalagon az anyakönyvvezető??

Hogyan kerülhető el, hogy ne unják szét a vendégek magukat az esküvődön az anyakönyvvezető szövege alatt?

Képzeld el, hogy ott ülsz a pároddal az ünneplőbe öltöztetett széken a tanuk és a vendégek jelenlétében, és párás szemmel figyeled az anyakönyvvezető hozzátok intézett szavait.

Egyik szebb szóvirág, mint a másik, és egyszer csak rádöbbensz arra, hogy ez akárkiről is szólhatott volna. Elkalandozol, hogy vajon a Giziéknek is ő mondta, és tökre ugyanezt?
Mintha sablon lenne az anyakönyvvezető szövege…

Párás szem átvált üveges tekintetté, egy embert máris elvesztettünk az esküvőn.

Na de ha Téged nem érdekel már, vajon a többieket mi tartja vissza a fészbukozástól vagy az engribördzözéstől?

Lefagyás. Újraindítás.

ne-rendeld-meg

Meg kell szereznünk mindenkinek a figyelmét! De nem akárhogyan. A mai pörgő vilgában ez kifejezetten nagy kihívás. Máris segítek:

Meg kell kísérelni a polgári szertartás szövegbe belecsempészni az életetekből pillanatokat.

De nem olyanokat, unalmas és általános kliséket, hogy “amikor megláttátok egymást, akkor még nem sejtettétek, de aztán fellobbant a tűz…”

Hanem konkrétumokat, igazi történeteket a ti életetekből, a sztoritokból.

Nézzük, mit foglalj össze az anyakönyvvezetőnek, vagy a szertartásvezetőnek ahhoz, hogy jobban megismerhessen titeket és meg tudjon különböztetni benneteket a 6479-es ifjú pártól:

  • írd meg neki, hogy neked mi a foglalkozásod, szakmád, hobbid, terved, vágyad, párodnak mi.
  • hol, hogyan ismerkedtetek meg, mi volt az előzménye, azóta hogyan éltek.
  • mit tekintesz legnagyobb sikereteknek, örömötöknek, közös hobbinak, közös terveknek.
  • írj pár szót, hogyan, hol nevelkedtetek, pl. milyen jó volt együtt rohangálni a Tisza parton a tesóval…
  • mit köszöntök a szüleiteknek (egy konkrét igaz példa Zalaegerszegről: az apa eladta az egyik szőlődombot, hogy megvegyék fiuknak a rég áhított zongorát).
  • írd meg, hogy mit szerettek a világban, egymásban. Mindez egyaránt lehet komoly és humoros, ahogyan megnevezitek
  • és a legfontosabb: feltétlenül írjátok meg az összejöveteletek publikussá tehető sztoriját, részleteit.

Ha sikerül konkrétumokat megírni neki, akkor bámulatosan személyes lesz az esküvőtök.
Illetve ezek közül bármit megírhatsz, és ő bármit felhasználhat. mindet úgyse fogja, de lesz rólatok egy átfogó képe.

Nem kell 8 oldalas fogalmazással terhelni a munkáját. Segítsd őt

  • rövid mondatokkal,
  • címszavakkal,
  • felsorolással.

Ezekből egy lelkes, odaadó anyakönyvvezető, vagy szertartásvezető rengeteget tud meríteni. A szövegeinek hangulatát, stílusát, tartalmát, irányát, üzenetét teljes egészében rátok tudja alakítani. De ha csak pár dolgot kiemel belőle, már akkor is sokkal kellemesebb lesz a polgári szertartás. Legalábbis nem porzik a szárazságtól…

Nektek is jobban fog esni magatokról hallani egy köszöntőt, mintsem egy olyan szöveget, amit akár rólam is mondhatott volna az anyakönyvvezető. Remélem, tudtam segíteni.

Esküvőimen is éppen erre a személyességre törekszem.
Sportot űzök belőle, hogy ne kaptafa legyen belőle.

Elárulom, hogy ezt a cikket 2014-ben írtam, és azonnal megtaláltak anyakönyvvezetők, szertartásvezetők és tajtékozva követelték: “Huba, ezt a cikket azonnal vedd le! Ezt nem lehet! Nem lehet, hogy minden egyes szertartásra új szöveget írjak.” Akkor és azóta sem vettem le. És milyen jól tettem! Mert azóta elindult valami: a szertartások elkezdtek személyesebbek, közvetlenebbek, kötetlenebbek lenni. Nem állítom, hogy én indítottam el, de az biztos (név szerint is be tudom azonosítani a változást), hogy hatással voltam a szertartásokra.

Sőt azóta már engem is felkértek többen a szertartás levezetésére is, amit minden esetben örömmel és óriási lelkesedéssel vállalok el.

Remélem, egyre több szertartásvezető is elhagyja a nemzeti szalagot, hogy ne essen a “kamuszertartás” megtévesztésébe, hanem felvállaltan személyes megjelenéssel tatsa meg a szimbolikus szertartást! Ez lesz a következő nagy változás, ahogyan az elrendezés is nyit a vendégek, a hallgatóság felé (nyomom ebben is a csengőt rendesen).

Kép: Forgács Gábor