Magazin
Meg kell-e hívnod minden áron azt, aki örök letargiában szenved, és előre megígéri, hogy az esküvődön sem fog felvidulni?
Meg kell-e mindenképpen hívnod az utca végén a Józsi bácsit, aki mindig illedelmesen köszönt.
Meg kell-e okvetlenül hívnod azt az embert, akit józanul még nem láttak az utóbbi 6 évben, és nincs az a párizsi párfüm, ami feldobná a bukéját?
Meg kell-e feltétlenül hívnod azokat az embereket, akikhez már régen semmi közöd, és sem ő, sem te nem kerestétek egymás társaságát?
Lehet, hogy reménytelennek tűnő vállalkozás kiválasztani azt az 50, 150, 250 embert, akit meg kell, vagy meg akarsz hívni. Tudom, hogy számos elvárás nyomul felétek (a szülőké, a családé, a cimboráké, régi ismerősöké, munkatársaké…), ezért ezek között lavírozni iszonyatosan nehéz lehet. Nehéz is!
A legfontosabb, hogy merjétek elképzelni a saját esküvőtöket, amint szépen kiöltözve sürögtök-forogtok, táncoltok a vendégeitek között. Képzeljétek el, milyen arcokra van szükségetek ahhoz, hogy ti is jól érezzétek magatokat.
Van remény, hogy úgy dönts, hogy azt később megérthetik a beválogatottak és a kimaradók egyaránt. Olyan ez, mint a felvételi. Mindig van egy vonal (pl. a költségvetés miatt), ami alá szorulók úgyis is szomorúak, sőt felháborodottak lesznek.
Ne félj, ez nem a Te hibád. Nem vagy bunkó, nem vagy kirekesztő.
Jogod van a fergeteges és nagyszerű élményekben gazdag esküvőhöz, amihez annyi és olyan vendégekre van szükséged, akik ebben igazán partnerek tudnak lenni.
Ceremóniamesterként csak annyit javasolok, hogy
gondold át, és dönts bátran!
Van választásod!
Kép: Freepik
