Ceremóniamester
Ezzel a #Hubadúr20 cikksorozattal ünneplem, hogy 20 éve vezetek esküvőket mint ceremóniamester. Lássuk, hogyan alakultak a szertartások ez idő alatt.
Esküvői szertartások régen
Amikor az első esküvőre felkértek, Magyaroszrágon még csak a pap/lelkész/lelkipásztor és az anyakönyvvezető tartott eskető szertartásokat.
Az egyházi személyek tanultak retorikát, többnyire jó kiállású férfiak, gyakorlott és kiforrott fellépéssel no és szinte ezer éves forgatókönyvvel celebrálták a szertartást.
Ehhez képest az anyakönyvvezetők hivatali, tehát főként irodai alkalmazottak, akik akarva-akaratlan csöppentek bele a tulajdonképpen színpadi világba. Nem igazán kaptak belőle képzést, se dramaturgiából, se hangképzésből, se beszédtechnikából, se mikrofonhasználatból.
Félreértés ne essék, nem szexizmus ez itten, se nem bántás akaródzik lenni, hanem a színpadiasság, az előadásmód-beli különbségtétel.
Egyszerűen így alakult, hogy az anyakönyvvezetők az egyházi esküvők mintájára – honnan is máshonnan? -, a sok adminisztratív teendő mellett “kénytelenek voltak” megkoreografálni a polgári esküvők menetét és megtölteni tartalommal. Ez a “töltés” gyakran öröklődött az állami ünnepségekből, ahol a himnuszt, szózatot és egy verset, vagy egy velős, jó esetben odaillő idézetet mindenképpen meg kellett szólaltatni.
Verset, hosszú szöveget hitelesen, élvezetesen felolvasni, elmondani bizony egy színésznek is nagy kihívás, hát még egy nem színészi pályára készült munkatársnak. Na és akkor nem említettem az olykor indokolatlan vers, idézet erőltetését, ráadásul kényszeredetten, sokszor óvodás hangsúllyal.
A civil szertartások államilag lemásolták az egyházi szimbólumokat (melyek közül amúgy sok az ősi kelta, zsidó, görög hagyományban gyökerezik). Ezért esik szó – amúgy teljesen logikusan -, hogy két családból egy lesz, a legkevésbé görög Micimackóra gondolva: “amikor te meg én mi leszünk”, ezt szimbolizálja a templomban a stóla, hivatalban a kettőből meggyújtott egy gyertya.
Magyarországon a hivatalos, jogerővel bíró fogadalom az anyakönyvvezető előtt hangzik el. Erre már lehet felvenni hitelt, támogatást, közös bankszámlát nyitni stb. Érdekességképpen Szlovákiában az egyházi szertartás a hivatalos, ha jól tudom.
Mivel a polgári szertartás része az aláírás, ezért elengedhetetlen az asztal. Emögül szólva van egy kis katedraérzése az embernek, ahol az előadó megmondja, hogyan is kell, jobb esetben, hogyan érdemes boldogan együtt élni.
Idővel megtanultuk az anyakönyvvezetők szövegeit, ahogyan a liturgiát is, miközben a filmek valami kívánatos könnyedséget sugároztak esküvőkről, beszédekről.
Esküvői szertartások ma
Eljutottunk ahhoz a vágyhoz, hogy az esküvő ne csak hivatalos fogadalomtétel legyen, amit a családjogi törvény értelmében szigorúan, fogakat és popsit összeszorítva, mintha rendőr igazoltatna mondunk ki, hanem egy szeretetteljes, meghitt, akár örömteli pillanatok sorozata legyen.
Több tényező is közrejátszott, hogy megjelentek a szertartásvezetők.
1) Egyrészt megnőtt az igény az anyakönyvi hivatalokon, házasságtermeken kívüli, külső helyszínekre, ahová az anyakönyvvezető nem mindig tudott a párnak megfelelő időben kifáradni,
2) másrészt technikai: a címeres nagy anyakönyvet egy idő után nem lehetett elcipelni házon kívül,
3) harmadrészt megnőtt az igény a személyességre, közvetlenségre, az igényes előadásmódra, amit nem minden anyakönyvvezető tudott teljesíteni.
Eleinte még nemzeti szalaggal (ki tudja, milyen irányban vetve a vállra), ma már egyre többen szalag nélkül tartják meg a szimbolikus szertartást – szerintem helyesen.
Sokan hívják “kamu szertartásnak”, én jobb szeretem a szimbolikus vagy megerősítő szertartás elnevezést. Amikor veletek izgul és örül 100-200 ember, a már megkötött házasságot előttük megerősíteni mindenképpen ünnepi, izgalmas és felemelő. Azoknak az embereknek az a nap lesz esküvőtök, eskütök napja. És ettől az izgalomtól, különleges alkalomtól ti is valami különlegességet fogtok érezni a szívetek mélyén.
Ehhez a fogadalomhoz igazodik majd minden jelenlévő, a volt tanárod, az exed, a családod és minden barát.
Szertartásvezetők az esküvők megújítói
A szertartásvezetők – merítve a filmekből – bele mertek nyúlni a szertartás szövegébe és akár több féle változattal is előhozakodtak, érthető, szép kiejtéssel, dekoratív – minimum elegáns – megjelenéssel, sok mosollyal könnyen belopták magukat a jelenlévők szívébe.
Az anyakönyvvezetők – látván a szertartásvezetők térnyerését és sikerének kulcsát – kezdenek nyitni és egyre több személyes pillanatot beletenni a szertartásba.
Emlékszem, egy korábbi cikkem elég nagy vihart kavart annak idején, több szertartásvezető és anyakönyvvezető tiltakozott, hogy a személyességet, a pár sztoriját beemelje a szertartás szövegébe. Aztán mára látom, hogy élvezettel olvassák fel a pár ilyen-olyan tulajdonságait, a sztorijuk megmosolyogtató vagy éppen megindító részeit. Érdemes volt ezt nyomni.
Lássuk be, a szertartás mindenképpen teátrum. Akkor figyelnek, ha minden és mindenki látható, érthető. Ezért jó, ha a pár arcát is láthatjuk, mikörben róluk beszélnek.
A mai szertartásokban már könnyedén megférnek meghökkentő, laza, vicces és megható elemek.
Bevonulásnál mindenkinek járhat külön zene: sziromszóró gyerekek, nagyik, haverok (hasitasival), vőlegény, menyasszony, koszorúsok, kísérők. Kész koreográfia megjelenhet csak a bevonuláson, vagy a gyűrűbehozatalkor, vagy a pezsgő tálalásakor (Robinék esküvőjén sabrage keretében bontották fel a nagy pezsgős üveget).
Az egész esküvőn, így a szertartáson megjelenhet az egyéniség, a pár hobbija, kattanása, kedvenc színvilága, tematikája. Ennek megfelelően lehet a szöveget is igazítani a párhoz. Igaz, ez több munkával jár, mint ugyanazt a szöveget elmondani hétről-hétre, de mindenképpen megéri. A hatás nem marad el.
Hála a vagány anyakönyvvezetőknek és a szertartásvezetőknek, a legkülönöbözőbb helyszíneken tarthatunk szertartásokat, sőt már éjjel is, lámpák, fáklyák igéző fényében.
Az asztal már nem kötelező kellék a szertartásvezető által vezetett szertartáson, hogy minél közvetlenebb lehessen a ceremónia.
Nem csak szülőket, hanem a tesókat és nagyikat is fel lehet köszönteni, akár külön szöveg és zene kíséretében.
Az együvétartozás szimbólumát már nem csak a gyertya, hanem a homok-, lakat-, kötél- és ezer más féle ceremónia mutatja be.
És bizony mindig helye van egy parányi emlékezésnek is azokról, akik nem lehetnek jelen a szertartáson.
Érdekes, hogy egyre több ceremóniamestert kérnek fel, hogy vezesse le szertartást is.
Hubadúr
Képek: Forgács Gábor (Robin és Anna esküvője, Rosinante)
Tolnai Róbert (Kristina és Marcell esküvője, Tópart Hotel)
